Ify-kápolna-egy hátbozongató hely a hegyen...
Más néven az Emmaus kápolnánál járunk, ismét a nagy kedvenc Szent György-hegyen. Mondtam én, hogy rengeteg csodát rejt még ez a hegy. Köztük ezt a kissé hátborzongató, kissé félelmetes, sejtelmes, de mégis nagyon izgalmas kápolnát.
Már az első látogatásomkor magával ragadott a hely szelleme és története. Így vannak ezzel sokan mások is, emiatt jó pár tényfeltáró kutatás zajlott a plébános életével kapcsolatban.
Ify Lajos fonyódi alapító plébános volt, a nevéhez fűződik több épület és a fonyódi iskola megépítése is. Érdemes tudni róla, hogy kitűnő hangszerszakértő, orgona- és harmóniumépítő volt. Néhány feltárás szerint, nem saját akaratából hagyta el az egyházat, leginkább kifogásolták a hangszerekbe fektetett időt és a sok kiruccanást a Szent György-hegyre. A meglévő dokumentumok szerint, leginkább az szúrta az egyház szemét, hogy egy kevéssé irányítható, ám de közkedvelt papról volt szó. Így hát a háború után így, vagy úgy, de 1949-ben nyugdíjazták.
Ekkor költözött a Szent György-hegyi birtokára és választotta a remete életet. Úgy tudjuk, a Remete-lak már 1938-ban állt. 1944-ben pedig a torony nélküli Emmaust építette meg, ami Jézus szenvedéseinek utolsó pihenőhelyéről nevezett el. Ezek mellé az épületek mellé, különböző célt szolgáló, kisebb épületeket is épített, mint pl. gazdasági épület, vendégház, állatainak lakhelye stb. Ezek is mind különböző neveket viseltek. Zarándokok előtt mindig nyitva állt a kapuja és bizonyos források szerint igen sok látogatója akadt. Állítólag egy nagy magyar lobogót húzott fel, és ezzel jelezte, ha fogadni kívánta a vendégeit.
A legenda szerint, saját maga készítette el koporsóját a fészerben, melyen minden évben újra faragta az évszámot. Saját sírját is megásta itt a birtokon egy kis tisztáson az Emmaus felett. Nem mellesleg gyönyörű kilátással a Badacsonyra, a Balatonra és a környező hegyekre. Halálával kapcsolatban is vannak tisztázatlan kérdések, de az biztos, hogy 1967-ben itt halt meg a saját lakhelyén és itt van eltemetve házvezetőnőivel együtt.
Ludovici memento mori, vagyis "Lajos, emlékezz a halálra!"
Maga után hagyta épített hangszereit, és az egész kápolnát a hozzá tartozó épületekkel. Sajnos az idő múlásával a kápolna egyre rosszabb állapotban van, nemrégiben a mennyezete is beszakadt, így lassan az enyészeté lesz. Sokan szívükön viselik az Emmaus sorsát, és kezdeményeztek különböző gyűjtéseket a megmentésére. Többen utána jártak, hogy mit lehetne tenni a kápolna helyreállítása ügyében, de a legutolsó információm szerint kornkrét lépések nem történtek. Jelenleg több személyhez köthető magántulajdonról van szó, így még a látogatása is kérdéses.
De természetesen sokan felkeresik ezt a csodálatos helyet, a kirándulók és, ahogy láttam a fonyódi egyházközösség is koszorú helyzett el a sírnál, ami meglepően rendben van tartva a hely állapotához képest.
Leírhatatlan érzés volt a romok között mászkálni, és bele gondolni, hogy ezt az egészet Ify Lajos alkotta, aki remete életet választotta itt ezen a csodálatos Szent György-hegyen. Valahogy folyton az az érzésem volt, hogy még mindig ott van a lelke...
Remélem a jövőben lesz valamilyen lehetőség a helyreállításra, és még vissza látogathatok ide, erre a csodásan hátborzongató helyre.
