Kéknyelű, sült keszeg, fűben ücsörgés, olaszrizling, hegedűszó - Ilyen volt a Szent György-hegy hajnalig

Péntek délután érkeztünk Szigligetre Horváthék apartmanjába. A fogadtatás nem is lehetett volna jobb. Pár perc alatt elénk is került egy kis finom Varga borocska, és úgy beszélgettünk a házigazdával, mintha ezer éves barátok lennénk. 

Alapozásképpen már pénteken bevettük a hegyet, és természetesen a Mennyországban kezdtünk. Majd a Szászi pincében ízlelgettünk egy pár üveg kéknyelűt egy remek vacsora mellé. Igazán hangulatos kis hely. A hegyen sétálva már lázas készülődés volt a másnapi programokra, táblákat pakoltak, térképet raktak ki a kápolnánál, látszott, hogy nagy munka folyik a háttérben.

Szombaton bekezdtünk egy kellemes ebéddel Szigligeten a Villa Kabalában, na azt hiszem itt sem lehet mellé lőni, ha valaki finom borokra és még finomabb ételre vágyik. A kilátás innen is pazar és a vendéglátók kedves fogadtatása csak még jobbá teszi a helyet. Itt egy jó féle Fölföldi Naprejtő Olaszrizling kíséretében élveztük mindezt. 

Kis pihenő után pedig irány A HEGY!! 24 pince vett részt a hajnalig tartó programban. Volt itt minden, ami szem szájnak ingere. A legjobban az tetszett, hogy minden hely egyedi specialítással készült. Saját boraikat bemutatva valamilyen étel kompozíció is volt. Lehetett Oszi bácsi keszegét enni, vagy éppen a fehérkenyérrel ajánlott tunkot, de volt vadpörkölt, Pulled pork tortilla, vagy szimplán csak egy isteni házi rétes. Minden egyes megallónál különféle étkek. Természetesen a festői háttér vagy előtér mindig megadta az alap hangulatot. Szemben a Badacsony, ami minden pillanatban kicsit más és más arcát mutatja, de ha egy picit jobbra tekintettünk a Szigligeti vár és a hegyek is csodás képet adtak. És, ha néhány pohár bor és pár pince után nem tudnád hol is vagy, akkor a Lengyel kápolna segít eligazodni.

Nem is igazán tudok legjobb helyet kiemelni a pincesorból, ahol mi jártunk mindegyiknek volt egy sajátos bája, és feelingje. Szépen haladtunk a Napvirág borászattól Földi Bálint pincéjén át, egészen a Kutyakaparóig. Menetközben persze sorra jöttek az Olaszrizlingek, no meg a sok-sok Kéknyelű. Nem sikerült rossz bort inni az este folyamán. Itt-ott lehetett a borászokkal is kicsit eszmét cserélni. Az  élőzene csak megfűszerezte a chill hangulatot. Ez lehetett akár jazz, akár nótaszó is. Így volt ez a Kutyakaparónál is, ahol egy hatalmas muzsikus csapatba botlottunk és még roptunk is egy remek táncot. Természetesen ehhez kellett egy jó társaság is. A legutóbbi Szent György-hegyes kispajtásaim. 😊 Szerintem ebből hagyományt csinálunk egyébként. 

Leszállt az este, meg a sok bor is a fejünkbe. 😊 Azért sikerült elérni a tervezett 2HA pincéhez, ahol nagyon hangulatos inkább disco felling várt minket. Na meg persze még egy kis kéknyelű. Itt zártuk ezt a kellemes estét.

Összeségében, azt gondolom, hogy a szervezés és a részt vevő borászatok, vagy ételesek is nagyon kitettek magukért, minden remek volt. Kis térképpel, boros pohárral, sok nevetéssel, és remek borokkal lettünk gazdagabbak.

Ezek után mondjuk a séta kevésbé esett jól Szigligetig éjszaka, de hát mit lehet tenni, ha épp nem jött a fesztivál busz! 😊

Ez a hegy igazán különleges, szerintem ezt érzi ez a sok-sok ember is, aki eljött.

 Köszönjük a szervezőknek, a borászoknak, és a Szent György-hegynek. Jövőre ugyanitt találkozunk! 😊